2013. november 29., péntek

Karácsonyi készülődés

Nemsokára karácsony, hétvégén adventi gyertya gyújtás, és bár minden évben ez engem lázba hoz, elég lusta vagyok ahhoz, hogy ne tegyek semmit. Elgondolom, hogy miket készítek, hogy díszítek, illatozó narancsos dísz, fahéjas almás illatok mindenhol, ehhez képest egyszer csak itt a karácsony, és én kapkodva sütöm a mézeskalácsot, hogy legalább az legyen.

Idén, elkezdtem időben, lehet hogy azért mert nem dolgozok, de kötöttem már karácsonyfadíszeket, gyűjtöm a mézeskalács recepteket, és díszítgetem a lakást. Talán most nem maradok le a karácsonyról! :)



2013. november 24., vasárnap

Istenátka pulóver

Történt, hogy áprilisban felfedeztem, hogy nekem van fonalam ami nagyon hasonlít a Drops Lima fonalához, és a Drops minták között meg van egy férfi pulóver amit nagyon szeretnék megkötni. Csináltam kötéspróbát (természetesen nem a mintából, csak sima kötéssel) kijött, és neki is kezdtem. Először rossz szemszámot értelmeztem, számomra a mondat azt mondta, hogy szedjek fel 136 szemet és a szélszemeket. Kiderült miután megkötöttem a passzét, és elkezdtem a mintát, hogy nem jó, mert sok a szem. Aztán visszabontottam, elkezdtem újra felszedni, már csak pontosan 136 szemet. Egy fél számmal kisebb tűt írtak a passzéhoz, én 3-assal szedtem fel, viszont a minta számomra a 3,75-s tűvel jött ki szépen... amit szétrágott a kutya a második passzézáskor. Jóóóó, akkor nézzük milyen 3,5-el, elvégre pont félszámot írnak csak. Elkezdtem kötni, de ahogy lenni szokott a lelkesedésem fogyott, néha beleböktem, néha nem, de ha láttam ugyanilyen fonalat akárkinél hirdetve vettem hozzá, mert soha nem lehet tudni. Tegnap végre teljesen kész lett a háta. Igen ám, de nem tetszett nekem az egész... a chartot megszokás szerint olvastam, számomra a kirajzolt sorok csak páros sorok, és a visszáját nem jelölik... hát igen. Kötöttem fél éven át a pulóver hátát, hogy egyszer sem esett le, hogy itt mind a két sor be van rajzolva, ráadásul az egyik balról jobbra a másik jobbról balra értelmezendő. Úgyhogy tegnap újra felszedtem a szemeket. Először április 24-én most pedig november 23-án újra. 7 hónap. De legalább rájöttem...


Ilyen szerencsétlenül nézett ki valamikor júniusban.



ravelry

2013. október 12., szombat

Tejszínes barackos csirkemell

Elég gyakran készítek ilyet, mi itthon nagyon szeretjük, de mikor a szülinapomkor édesanyámék itt voltak nálunk, őket is ilyennel leptem meg, és mai napig dicsérik és felemlegetik.

Tejszínes - barackos csirkemell

Hozzávalók:

1/2 kg filézett csirkemell
1/2 l tejszín (20%-os, ha nincs akkor 10%-os és tejföllel kicsit pótoljuk)
szerecsendió (egész, frissen reszelem bele)
só, bors,
2-3-4 fokhagymagerezd ( a mérettől függ, na meg az ízlésünktől)
1 konzerv őszibarack
15 szelet gépsonka
15-20 dkg trappista sajt
sütő margarin, vagy sima margarin a tepsi kikenéséhez.

Elkészítés

A csirkemellet vékony csíkokra, vagy lapos szeletekre vágom, és besózom. A tejszínbe reszelek szerecsendiót (sokat) belenyomom a fokhagymát, sózom borsozom, ha kevésnek találom a tejszínt, akkor öntök bele tejet, és visszasűrítem tejföllel. A tepsit vajjal kikenem, a csirkemellet az aljába egymás mellé fektetem. Ráöntöm a fűszeres tejszínt, és a sonkákat egymás mellé helyezve, teljesen lefedem a csirkeszeleteket. A barackot leszűröm, és vagy szeletekre vágom, vagy karikára, az a lényeg ez is legyen laposabb, de lehet úgy is hogy minden sonka darabra egy barack felet rakok. Mi inkább a darabokra vágott barackot szeretjük, hogy jól elterüljön a sonka tetején, mert mind a ketten imádjuk a sült gyümölcsös húsokat, de aki nem szereti, annak könyebb leszedni ha nagyobb darabban marad a barack. Ezután lefóliázom és betolom a sütőbe. Közepes hőfokra állítom a sütőt, sajnos nekem sem szám sem hőfok nincs a sütőn, így erre nem tudok pontosat írni. A fólia alatt sütöm a husit egy kb 20 percet, néha ránézek, és mikor már a sonka mellett látni, hogy kezd elfőni a nedvesség a szószból, leveszem a fóliát és megszórom reszelt sajttal. Visszateszem sülni, és ráolvasztom, vagy is pirítom a sajtot. Mi krumplipürével szeretjük, de sült krumplival vagy rizzsel is nagyon jó!


2013. szeptember 11., szerda

Az utókornak a pizzatésztám

Tegnap este kitaláltuk, hogy rendeljünk pizzát, de aztán rájöttem, hogy míg kiválasztjuk, hogy milyen pizza, honnan, mennyi, és még kiszállítják, én megjárom a boltot, begyúrom a tésztát, elkészítem a szószt, előkészítem a feltétet, és még olcsóbban is kijövök, mint két pizzával. Úgyhogy elkezdtem keresgetni, de mivel nálunk ilyen 00-liszt, és különböző speciális fajtái nem dívnak, így leegyszerűsített tésztát készítettem, és nagyon jól jártam. A paradicsomszósznál sem hallgattam a megírt receptekre, az is saját.
De lássuk tételesen, délután pedig kép is lesz a bejegyzéshez.

 Pizzatészta
  • 1/2 kg liszt (persze ez a liszttől is függ, én itt kezdtem, és közben még adtam hozzá 2-4 dkg-ot)
  • 1 csapott ek cukor
  • 1 csapott ek só
  • 2 tk oregano (ha nagyon idegenkedsz tőle, vagy zöldfűszer allergiád van nem fontos, de nagyon sokat dob az ízén)
  • 1 csomag élesztő ( 5 dkg)
  • 3 dl langyos víz
  • 1 dl olaj (én fele-fele arányban olívaolajat, és sima olajat használtam)

Először is  a langyos vízben elkeverjük a cukrot, majd belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk felfutni. (ha sietünk, egy csipet liszt a tetején sietteti ezt a folyamatot) Én még mint kezdő egy nagy keverőtálba beleöntöttem a maradék száraz összetevőket, elkavartam egy kanállal, közepébe kis mélyedés, abba a cukros-élesztős-víz, az olajat gyúrás közben adagoljuk, mert lehet, hogy a liszt nem veszi fel. (Én így jártam, azért kellett pár dekával több liszt hozzá) Ez nem a szokásos kelt tészta állagú, nem fog szépen elvállni a kezedtől mikor dagasztod. Én ezt is érzésre csináltam, mikor már nagyon elfáradtam, és már szándékkot mutatott az elválásra, akkor békénhagytam, beliszteztem, és elraktam egy meleg száraz helyre pihenni, és kelni. Mikor megkelt ( kb. 45-60 perc) akkor koszolást elkerülendőn rögtön a tepsibe raktam, a tepsit előtte olivaolajjal kikentem, és így nyomkodtam-húzkodtam, hogy az egész tepsit kitöltse.

Paradicsom szósz
  • 1 üveg (3-4dl) paradicsomsűrítmény (érdemes inkább a kicsit drágábbat, jó sűrűt választani / de persze ha házilag készíted ezt is (majd ehhez is írok már receptet), akkor a legjobb, nekem nem volt elég paradicsom ehhez otthon)
  • 1 közepes paradicsom apróra vágva
  • 1/2 közepes fej hagyma apróra vágva
  • 1/2 paprika apróra vágva
  • 2-3 cikk fokhagyma
  • Fűszerek érzéssel: só, citrombors (!!!), oregano, bazsalikom, cukor (savasság-savanyúság ellen)
  • 2-3 dl víz
 Az összes hozzávalót egy megfelelő méretű lábasba beledobjuk, kis vízzel felöntjük, amit folyton pótolunk, amíg egy kicsit összefőnek-puhulnak az összetevők. Vigyázz, fedő kell rá mert piszok módon köpköd. Ha olyan sűrű mint a bolti ketchup, akkor el lehet zárni, és hűlni hagyni mielőtt megkenjük a pizzatésztát.

Feltét
 Amit csak a hűtőben megtalálsz, boltban megveszel hozzá. Én tegnap felesbe raktam rá, felét paprikás szalámival, csemgepaprikával, kukoricával és sajttal szórtam (ebben a sorrendben), a másik fele, paprikás-pulykamellsonka cafatokat kapott, paradicsomot, kukoricát sajtot. Erre az adagra kb 12-15 dkg sajt ráment. Felvágottból pedig 7-8 dkg elég volt, persze van aki sűrűbben szereti.

Tehát tészta,gyúr, dagaszt, keleszt, közben paradicsomszósz megfőz, feltét előkészít. Összeállít, a végén még megszórtam egy kis bazsalikom oregano keverékkel pluszban, nehogy azt érezze, hogy sajnálom.
A macska nem igazán értette, hogy a sonka és a kukorica miért arra a gusztustalanságra vándorol, miért nem az ő táljába

Sütés előtt 10 perccel legnagyobb fokozatra kapcsoltam a sütőt, és így is hagyom melegedni, sőt a pizzát is ezen a fokozaton sütöttem, max15 percig, a 10. perc környékén visszavettem 2-3 percre, majd újra maxon a végén. Tényleg nem kell tovább sütni, mert kiszárad, vagy megég. Én sem hittem, de tényleg így jó.

Jóétvágyat hozzá, én ma is ezt sütöm!

U.i.: Hidegen is isteni, és újramelegítve is, és mindenhogy.

"Mind az enyém?"

Minden nap

egy kis siker az életében... Most például 24 órája sikerült elkerülni a balesetet a lakásban. Igaz tegnap este kétszer volt lenn, ilyenkor reggel meg az embernek erőt kell magán venni, hogy hiába még csak fél hat lesz, legyen játékos és érdekes a kutyával/kutyának mert különben a nagy készülődésben véletlenül az ajtó elé pisil. Reggel ha mi elalszunk, és 5:20kor nincs mocorgás, de ő már ébren van, kegyetlen ugatással ébreszt, mert összezavarodott a rendszere, ami szerintem egy 7 hónapos kutyánál érthető. Ha viszont szerencsém van, (általában nekem szokott) akkor a kisasszony elalszik, és 8ig nem is kéredzkedik le. :) Nem könnyű egy kutyával együtt élni, de megéri. Látni és érezni a fejlődését, elviselni a szándékos és szándéktalan rosszalkodást, tiszta gyerek-előkészítő.

2013. június 6., csütörtök

Lilkó

Imádom, hogy akármit adok neki enni, nem finnyás, bármit betol. Legyen szó prémium kutyatápról, vagy egy darab kenyérvégről, megeszi. Hagyma, tonhalkrém, lecsó, töltöttkáposzta, leves, szendvics, csípős-édes-sós. Mindegy. Persze most maradékokról beszélünk, mert azért arra figyelünk, hogy ha mi eszünk, ő utoljára kapjon. Imádom, hogy nem finnyás a kisleány.

2013. április 27., szombat

szavak

Vannak szavak amiknek akkor van igazi értékük szerintem, ha négyszemközt mondjuk ki őket. Számomra ilyen a szeretlek, szerelmem. Tegnap azt tapasztaltam, hogy a nagy nyilvánosság (barátok előtt, kocsmában) is úgy hívta egymást két barátom hogy szerelmem. Szerintem nagyon sokat veszít az értékéből, mélységéből. Szívem  babám, kedvesem, ezek mind egyszerűbb, kevésbé mélyebb érzéseket és meghittséget nyújtó szavak, azokat én is használom, hogy ha többen vagyunk. De a szerelmem, az tipikusan az a megszólítás, ami  legyen csak a miénk. Senki másé. Azt csak az hallja, aki érzi is. Lehet, hogy én vagyok nagyon szűk látókörű  belátom. Csak nekem ez egy kicsit olyan, mint mikor valamiért nagyon bizonyítani kell, hogy igeeen, ez egy jó kapcsolat, nyaljuk faljuk egymást, mondjuk mindenki előtt, hogy milyen jó a szexuális életünk, illetve állandóan sugdossuk jól hallhatóan hogy szeretlek. És persze hívjuk a másikat szerelmemnek. Nem szeretem mikor ennyire eláltalánosítják az egyik legkedvesebb szavamat. :(

2013. április 24., szerda

Lúpisúter

Keresgéltem egy fonal után a Ravelry-n, és találtam egy project-et amit sehogy nem értettem. Olyan mint egy kötés próba, csak nagy, és a hátuljára van varrva valami szép anyag, és a szeleire pedig szalagdarabkák. Megmutatom :


A neve pedig: Loopy Soother... nézem jobbról, nézem balról, sehogy nem ugrik be hogy mi a jó büdös franc lehet ez a lúpishúter. Aztán rákeresek, de még mindig nem vagyok okosabb, majd véletlenül találok egy elefántos lúpisútert, és rájövök. Bömbirongy! :D Hát ezt a fajta bömbit én fel nem ismertem volna!

2013. március 30., szombat

Nem vagyok ideges, fő a nyugalom, a helyzet kezelhető, de mégsem én uralom..



Amiért nem vagyok ideges:

  • A kutyát 10-ből 7-szer nem tudom pont időben levinni, de fejlődünk.
  • A macskám inkább éhezik, mintsem megmutassa, hogy ő az erősebb. Néha csak toporgok és nem értem az állatokat, és kell sok sok nagy sóhaj, hogy ne koppintsak valamelyik orrára-seggére. 
  • Előre egyeztetett postázás egy közös rendelésnél, már csak a pénz átutalásakor derül ki, hogy valaki szó nélkül visszamondta. Nem nagy dolog, plusz 200 ft kb, de attól még nem jóleső érzés.
  • Körkörös takarítás
  • Murphyke játszik velem. Hol majdnem üres poharat lök fel, hol a mosógép csövét löki ki a kádból.
  • Alváshiány.
  • Tanulni kéne, de arra van legkevésbé agyam jelenleg.
  • Szerk.: Amit kommentelek a húgomnak fészbukon, ő azt egy idő után kitörli. Nem, nem szégyenli a nővérét.

    Minden jobb lesz, holnap délután már nem egyedül leszek, tudom, kuss. 

2013. március 27., szerda

már nem csak macskás lány vagyok

hanem kutyás is. Ma voltunk a kutyáért. Eddig azért nem mertem róla írni, mert hát ugye nem szóljuk el magunkat, meg nem iszunk előre a medve bőrére, és a többi. De sikerült. Elmentünk reggel dolgunkra, ki iskolába ki dolgozni. Aki iskolába, az késett óráról, majd a TanárÚr megrovó pillantása mellett elmagkogta, hogy ugyan tudja hogy késett 5-8 percet, de neki nagyon el kéne innen mennie 10:30-kor, és bőszen mutogatott az utazótáskába, amibe mindenki azt hihette volna, hogy ruhák vannak, de csak néhány zacskó, papírtörlő, takaró, póráz, kis száraz kaja volt. Tehát túlélésre max kutyáknak adott esélyt. Sikerült lealkudni a napi óraszámot, és mindent átbeszélve az órát befejezte 10:20-kor, tehát az egyik résztvevő időben ott volt a Centrumnál. Aki dolgozni ment, az 10:45-körül elindult a Tudiból, eljutott félútig, majd az iskolás szeme láttára visszafordult rohanva. Kezében egy macskahordozó volt. Kutyának. Később kiderült, hogy neeeem, nem az izgalom hatására, de azért mégis csak a munkahelyen hagyta a táskáját! :) Na de, elértük a vonatot, volt helyjegy, volt hely, minden jó volt. Mikor odaértünk, még mindig aggódtam, hogy na és mi van ha mégse, ha átverés, ha nem is olyan lesz, mint amiről ma már több mint nagyon régóta álmodoztam. Kisebb késéssel a család is megérkezett akiktől vettük a királykisasszonyt, és jött a dilemma. Fiú vagy lány? Lány vagy fiú? Melyik a jobb? Aztán az eladó túlzott ajánlgatása a fiúra, és a lány nagyon szinpatikus érdeklődése minden felé eldöntötte az amúgy számomra elsőre evidens választást. A lányka jön velünk haza! Piszkos anyagiak elrendezve, oltási kiskönyv átadva, néhány jó tanács, és már száguldottunk is vissza vonatfordultával. És most itthon vagyunk. És volt jó is, rossz is, és már most tudom milyen sok és rengeteg felelősséggel és lemondással is jár egy kutya, de azt is tudom, mennyi rengeteg örömmel. A macska-kutya párosítás, és barátkoztatás még percenként újrajátszódik, de soha nem adjuk fel. Nem akarunk választani a kettő között, szerintem működhet egyszerre. És már voltak sikerélmények, mint az udvaron pisilek, udvaron kakilok, és le-föl megyek a lépcsőn. Nevére már néha igazán felemeli a fejét, és nagyon tud enni. Meg kellemetlen szagokat eregetni. Hát Ő Lili. Lilith becézése. A teljes neve, pedig a családfő szerint Bükki Dúvadűző Lilith. Nahátezvan.

2013. március 14., csütörtök

Dinner in the Eiffel tower


A mai nap megérkezett az a pénzmorzsa amire vártam, hogy kifizethessek egy nagyon nagy szívességet. Azt a szívességet amiből a legutolsó kendőm készült. És az tegnap készült el. Nem hagyta magát hamarabb befejezni, mint hogy ki tudjam fizetni az árát. Ma szedtem le a gombostűkről, próbáltam értelmes képeket készíteni, kevés sikerrel. De az én kendőm, az én szépségem, és imádom. 
vakuval készült kép, amit majd lecserélek ha már nem telet játszik az idő, és a sértődött napocska is előbújik

kendőcske

napi fortyogós

Mi baja van az embereknek a tetszik illetve a maradsz szóval? Az utóbbi pár napban, egyre többször olvasom felnőtt érette emberektől "teccik, maracc, lécci" Ha nem tetszik, hogy időt kell vele tölteni, hogy helyesen leírjuk, inkább ne írj semmit. Hiszen minek.

2013. március 13., szerda

newpope

Az első pápaválasztásom, amit érdeklődve, és tudatosan nézek. Még kíváncsi is vagyok.

Szerk.: Eddig ötször ijedtem meg, hogy na most jön. Nagyon gondolkodok, hogy mi van ha afroamerikai pápa lesz. El tudják vajon fogadni a hívők? Jah, és kéremszépen, tessék kapkodnia az a pápai lábakat, már bőven letelt az egy óra mióta felszállt a fehér füst. Tessék kijönni az erkélyre, mert nem lesz kész a paprikás krumpli, ha még oda sem tudom tenni főni...


Szerk2.: Nagy arc az öreg. Tetszik. Mosolyog, aranyos, még enyhe viccelődésre is képes. Energikus a hangja, és nem szomorkodik. Szeretem.

nemügy

Eltűnt egy 19 éves Sajóvámosi lány. És még most is azt magyarázom magamnak, hogy ne stresszeljek a húgom miatt. Ő nem fog eltűnni, vigyáz magára. Bár gondolom a 19évessajóvámosilányról is ezt mondta a nővére ha van neki. Ugye milyen jól nem stresszelek?

2013. március 6., szerda

nagyanyám újabb esésének:


Miért kiabálunk, amikor dühösek vagyunk?

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
– Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
– Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.
– De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz, ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz – mondta a tanító.
A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot adta:
– Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság.
Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretetjük egymást.
A tanítványaira nézett, és így folytatta:
– Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert különben eljön a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg az egymáshoz visszavezető utat.
Forrás: Divine Evolution

2013. február 28., csütörtök

Vacsora az Eiffel toronynál

Kendőt kötök szerelem fonalból (bybuci). Félkör csipkekendő, nagyon színes, nagyon vidám, tervezek majd úrinősködni benne hűvösebb nyári estéken. Egyszer kellett eddig visszabontani, mert elbénáztam az egyik sort (az összes szaporítás kimaradt köszönhetően az Ötödik elem című filmnek :) ). Most, hogy "nincs itthon a macska, cincognak az egerek" egész este kötök, és rájöttem, hogy ez a szerelemfonal szereti a kendőmet, mert olyan szépen összerezndeződnek a színek, hogy mindig tudom, hogy most kötöm az őszi levelek szakaszt, most a vidámparkosat, most a tengereset, és ha olyan kedve van összehoz egy egy rózsabokor, vagy nyalóka foltot is. :) Hoztam képeket hogy értsétek miről beszélek. :)



kezdetek

szerelemfonal


napsütésben


vidámpark

tenger

őszi levelek

a kályhától

Régen nem írtam, így elnézést előre is a stílusom miatt..

Tegnap úgy éreztem, ha nem mehetek el szolizni, hát a világ dől össze, pedig aki ismer tudja mennyire nem vagyok egy szolizós alkat. Akkor jöttem rá, hogy nekem az a 10 perc az a nyugalom szigete, és akkor minden bajt kifúj belőlem a gép. Hazaértem még minden ment rendben, jól telt az este szokásos teendőkkel, mosás, kis pakolászás. Természetesen, hogy elfelejtettem kiszedni a mosott ruhát, üldögéltünk a szobába, mikor furcsa zajt hallottunk. Kimentem körül kémlelni de csak annyit értem el vele, hogy a szárító látványa eszembe juttatta a vizes ruhákat, így nekiálltunk teregetni. Közben azért behallgatóztam Nagyihoz, hátha valami zaj, valami motoszka lesz, mert úgy éreztem hogy onnan jött a furcsa hang. Ez olyan 9-10 körül lehetett este. Másnap hajnalban I. indult Nyíregyre, így 5:40 körül azt tapasztalta hogy az én drágalátos Nagymamám a földön fekszik. Elesett. Még tegnap este. Ő volt a zaj. És mikor kimentünk hallotta hogy kint vagyunk, de mivel nem akart felidegesíteni estére, így inkább nem szólt. Hát hogy lehet valaki ilyen? 70 éves létére az égész éjszakát a hideg parkettán töltötte magára húzva-ráncigálva a takaróját. Az egész teste kék, zöld és lilás fekete foltokkal tele, jajgat, és siránkozik, többet mint szokott. És én nem tudok mit tenni. Nem gyerek, hogy rászólhatna az ember, hogy mit és hogyan csináljon. Kezdem elveszteni a türelmem... de már rutinos hallgató révén ma rájöttem, hogy az agyam rögtön átkapcsol ilyenkor tevékeny néma cselekvés módba. Amint bejön, rögtön megyek ki konyhát pucolni. Vagy itt rendet rakni. Ő tudja mondai, nekem úgy is csak hümmögnöm kell, és mégsem pazaroltam az időmet üres bámulással. Fantasztikus.
Bocsi, muszáj volt leírnom... :)