2013. március 30., szombat

Nem vagyok ideges, fő a nyugalom, a helyzet kezelhető, de mégsem én uralom..



Amiért nem vagyok ideges:

  • A kutyát 10-ből 7-szer nem tudom pont időben levinni, de fejlődünk.
  • A macskám inkább éhezik, mintsem megmutassa, hogy ő az erősebb. Néha csak toporgok és nem értem az állatokat, és kell sok sok nagy sóhaj, hogy ne koppintsak valamelyik orrára-seggére. 
  • Előre egyeztetett postázás egy közös rendelésnél, már csak a pénz átutalásakor derül ki, hogy valaki szó nélkül visszamondta. Nem nagy dolog, plusz 200 ft kb, de attól még nem jóleső érzés.
  • Körkörös takarítás
  • Murphyke játszik velem. Hol majdnem üres poharat lök fel, hol a mosógép csövét löki ki a kádból.
  • Alváshiány.
  • Tanulni kéne, de arra van legkevésbé agyam jelenleg.
  • Szerk.: Amit kommentelek a húgomnak fészbukon, ő azt egy idő után kitörli. Nem, nem szégyenli a nővérét.

    Minden jobb lesz, holnap délután már nem egyedül leszek, tudom, kuss. 

2013. március 27., szerda

már nem csak macskás lány vagyok

hanem kutyás is. Ma voltunk a kutyáért. Eddig azért nem mertem róla írni, mert hát ugye nem szóljuk el magunkat, meg nem iszunk előre a medve bőrére, és a többi. De sikerült. Elmentünk reggel dolgunkra, ki iskolába ki dolgozni. Aki iskolába, az késett óráról, majd a TanárÚr megrovó pillantása mellett elmagkogta, hogy ugyan tudja hogy késett 5-8 percet, de neki nagyon el kéne innen mennie 10:30-kor, és bőszen mutogatott az utazótáskába, amibe mindenki azt hihette volna, hogy ruhák vannak, de csak néhány zacskó, papírtörlő, takaró, póráz, kis száraz kaja volt. Tehát túlélésre max kutyáknak adott esélyt. Sikerült lealkudni a napi óraszámot, és mindent átbeszélve az órát befejezte 10:20-kor, tehát az egyik résztvevő időben ott volt a Centrumnál. Aki dolgozni ment, az 10:45-körül elindult a Tudiból, eljutott félútig, majd az iskolás szeme láttára visszafordult rohanva. Kezében egy macskahordozó volt. Kutyának. Később kiderült, hogy neeeem, nem az izgalom hatására, de azért mégis csak a munkahelyen hagyta a táskáját! :) Na de, elértük a vonatot, volt helyjegy, volt hely, minden jó volt. Mikor odaértünk, még mindig aggódtam, hogy na és mi van ha mégse, ha átverés, ha nem is olyan lesz, mint amiről ma már több mint nagyon régóta álmodoztam. Kisebb késéssel a család is megérkezett akiktől vettük a királykisasszonyt, és jött a dilemma. Fiú vagy lány? Lány vagy fiú? Melyik a jobb? Aztán az eladó túlzott ajánlgatása a fiúra, és a lány nagyon szinpatikus érdeklődése minden felé eldöntötte az amúgy számomra elsőre evidens választást. A lányka jön velünk haza! Piszkos anyagiak elrendezve, oltási kiskönyv átadva, néhány jó tanács, és már száguldottunk is vissza vonatfordultával. És most itthon vagyunk. És volt jó is, rossz is, és már most tudom milyen sok és rengeteg felelősséggel és lemondással is jár egy kutya, de azt is tudom, mennyi rengeteg örömmel. A macska-kutya párosítás, és barátkoztatás még percenként újrajátszódik, de soha nem adjuk fel. Nem akarunk választani a kettő között, szerintem működhet egyszerre. És már voltak sikerélmények, mint az udvaron pisilek, udvaron kakilok, és le-föl megyek a lépcsőn. Nevére már néha igazán felemeli a fejét, és nagyon tud enni. Meg kellemetlen szagokat eregetni. Hát Ő Lili. Lilith becézése. A teljes neve, pedig a családfő szerint Bükki Dúvadűző Lilith. Nahátezvan.

2013. március 14., csütörtök

Dinner in the Eiffel tower


A mai nap megérkezett az a pénzmorzsa amire vártam, hogy kifizethessek egy nagyon nagy szívességet. Azt a szívességet amiből a legutolsó kendőm készült. És az tegnap készült el. Nem hagyta magát hamarabb befejezni, mint hogy ki tudjam fizetni az árát. Ma szedtem le a gombostűkről, próbáltam értelmes képeket készíteni, kevés sikerrel. De az én kendőm, az én szépségem, és imádom. 
vakuval készült kép, amit majd lecserélek ha már nem telet játszik az idő, és a sértődött napocska is előbújik

kendőcske

napi fortyogós

Mi baja van az embereknek a tetszik illetve a maradsz szóval? Az utóbbi pár napban, egyre többször olvasom felnőtt érette emberektől "teccik, maracc, lécci" Ha nem tetszik, hogy időt kell vele tölteni, hogy helyesen leírjuk, inkább ne írj semmit. Hiszen minek.

2013. március 13., szerda

newpope

Az első pápaválasztásom, amit érdeklődve, és tudatosan nézek. Még kíváncsi is vagyok.

Szerk.: Eddig ötször ijedtem meg, hogy na most jön. Nagyon gondolkodok, hogy mi van ha afroamerikai pápa lesz. El tudják vajon fogadni a hívők? Jah, és kéremszépen, tessék kapkodnia az a pápai lábakat, már bőven letelt az egy óra mióta felszállt a fehér füst. Tessék kijönni az erkélyre, mert nem lesz kész a paprikás krumpli, ha még oda sem tudom tenni főni...


Szerk2.: Nagy arc az öreg. Tetszik. Mosolyog, aranyos, még enyhe viccelődésre is képes. Energikus a hangja, és nem szomorkodik. Szeretem.

nemügy

Eltűnt egy 19 éves Sajóvámosi lány. És még most is azt magyarázom magamnak, hogy ne stresszeljek a húgom miatt. Ő nem fog eltűnni, vigyáz magára. Bár gondolom a 19évessajóvámosilányról is ezt mondta a nővére ha van neki. Ugye milyen jól nem stresszelek?

2013. március 6., szerda

nagyanyám újabb esésének:


Miért kiabálunk, amikor dühösek vagyunk?

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
– Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
– Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.
– De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz, ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz – mondta a tanító.
A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot adta:
– Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság.
Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretetjük egymást.
A tanítványaira nézett, és így folytatta:
– Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert különben eljön a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg az egymáshoz visszavezető utat.
Forrás: Divine Evolution