2013. március 27., szerda

már nem csak macskás lány vagyok

hanem kutyás is. Ma voltunk a kutyáért. Eddig azért nem mertem róla írni, mert hát ugye nem szóljuk el magunkat, meg nem iszunk előre a medve bőrére, és a többi. De sikerült. Elmentünk reggel dolgunkra, ki iskolába ki dolgozni. Aki iskolába, az késett óráról, majd a TanárÚr megrovó pillantása mellett elmagkogta, hogy ugyan tudja hogy késett 5-8 percet, de neki nagyon el kéne innen mennie 10:30-kor, és bőszen mutogatott az utazótáskába, amibe mindenki azt hihette volna, hogy ruhák vannak, de csak néhány zacskó, papírtörlő, takaró, póráz, kis száraz kaja volt. Tehát túlélésre max kutyáknak adott esélyt. Sikerült lealkudni a napi óraszámot, és mindent átbeszélve az órát befejezte 10:20-kor, tehát az egyik résztvevő időben ott volt a Centrumnál. Aki dolgozni ment, az 10:45-körül elindult a Tudiból, eljutott félútig, majd az iskolás szeme láttára visszafordult rohanva. Kezében egy macskahordozó volt. Kutyának. Később kiderült, hogy neeeem, nem az izgalom hatására, de azért mégis csak a munkahelyen hagyta a táskáját! :) Na de, elértük a vonatot, volt helyjegy, volt hely, minden jó volt. Mikor odaértünk, még mindig aggódtam, hogy na és mi van ha mégse, ha átverés, ha nem is olyan lesz, mint amiről ma már több mint nagyon régóta álmodoztam. Kisebb késéssel a család is megérkezett akiktől vettük a királykisasszonyt, és jött a dilemma. Fiú vagy lány? Lány vagy fiú? Melyik a jobb? Aztán az eladó túlzott ajánlgatása a fiúra, és a lány nagyon szinpatikus érdeklődése minden felé eldöntötte az amúgy számomra elsőre evidens választást. A lányka jön velünk haza! Piszkos anyagiak elrendezve, oltási kiskönyv átadva, néhány jó tanács, és már száguldottunk is vissza vonatfordultával. És most itthon vagyunk. És volt jó is, rossz is, és már most tudom milyen sok és rengeteg felelősséggel és lemondással is jár egy kutya, de azt is tudom, mennyi rengeteg örömmel. A macska-kutya párosítás, és barátkoztatás még percenként újrajátszódik, de soha nem adjuk fel. Nem akarunk választani a kettő között, szerintem működhet egyszerre. És már voltak sikerélmények, mint az udvaron pisilek, udvaron kakilok, és le-föl megyek a lépcsőn. Nevére már néha igazán felemeli a fejét, és nagyon tud enni. Meg kellemetlen szagokat eregetni. Hát Ő Lili. Lilith becézése. A teljes neve, pedig a családfő szerint Bükki Dúvadűző Lilith. Nahátezvan.

Nincsenek megjegyzések: