2013. április 27., szombat

szavak

Vannak szavak amiknek akkor van igazi értékük szerintem, ha négyszemközt mondjuk ki őket. Számomra ilyen a szeretlek, szerelmem. Tegnap azt tapasztaltam, hogy a nagy nyilvánosság (barátok előtt, kocsmában) is úgy hívta egymást két barátom hogy szerelmem. Szerintem nagyon sokat veszít az értékéből, mélységéből. Szívem  babám, kedvesem, ezek mind egyszerűbb, kevésbé mélyebb érzéseket és meghittséget nyújtó szavak, azokat én is használom, hogy ha többen vagyunk. De a szerelmem, az tipikusan az a megszólítás, ami  legyen csak a miénk. Senki másé. Azt csak az hallja, aki érzi is. Lehet, hogy én vagyok nagyon szűk látókörű  belátom. Csak nekem ez egy kicsit olyan, mint mikor valamiért nagyon bizonyítani kell, hogy igeeen, ez egy jó kapcsolat, nyaljuk faljuk egymást, mondjuk mindenki előtt, hogy milyen jó a szexuális életünk, illetve állandóan sugdossuk jól hallhatóan hogy szeretlek. És persze hívjuk a másikat szerelmemnek. Nem szeretem mikor ennyire eláltalánosítják az egyik legkedvesebb szavamat. :(

Nincsenek megjegyzések: