2015. október 3., szombat

újra

Megpróbálom újra. Tegnap éjjel megtaláltam a régi blogjaimat, és rájöttem, hogy én tényleg szerettem blogolni. És elég szórakoztatónak találtam azokat a bejegyzéseimet, elképzelhető, hogy most is összejönne. Már sokkal kevesebb lehetőségem van gyakorolni a fogalmazást, max munkában a belső levelezések, de hát ott sincs sok lehetőség a barokkos körmondatok használatára mert akkor nem értenék meg a címzettek.

Sok sok sok minden történt mióta nem írtam. És sok minden mióta nem magamról írtam. Az előző blogomon (feleslady.blogspot.com) 2012 márciusában volt az utolsó bejegyzésem, akkor volt Nagypapám halála. :(

Istvánnal akkor voltunk együtt majdnem két éve, koliban laktunk, és diákmelónk volt. Azóta összeházasodtunk, amit akkor még elképzelni sem tudtam, vettünk egy saját közös lakást, és lassan két éve dolgozunk főállásban. Sok jó és rossz dolog volt amit átéltünk.

Oda költöztünk Nagyihoz Nagyapa halála után, hogy segítsünk egymásnak. Mi Nagyinak, Nagyi pedig nekünk elindulni az életben. Közben abbahagytuk az egyetemet mind a ketten, dolgoztunk, és éltük a kis mindennapjainkat. 2014 nyarán Nagyikám meghalt. Hirtelen volt, váratlan. Betegeskedett szegénykém, de azt hittük még végig a kórházban is, hogy meggyógyul, és hazajön velünk, és leszid minket, hogy kihívtuk hozzá a mentőket. Sajnos ez nem így történt. A mai napig eszembe jut, hogy milyen régen nem voltam fenn nála, és haragudni fog, hogy nem megyek. Aztán tudatosítanom kell, hogy nincs Nagyi, és nincs már a lakás sem, ahol Nagyi volt. Lezártunk ott mindent, és elkezdtük a saját életünket itt.

Csodálatos esküvőnk volt, és utána egy még csodálatosabb nászutunk. Nagyon boldog vagyok.



Furcsa volt az 5 - 4 évvel ezelőtti bejegyzéseket olvasni, és azt a bizonytalanságot is érzékelni ami akkor volt. Hihetetlen, hogy most itt tartunk. :)

Később jövök még bejegyzéssel, ígérem. (és most tényleg be akarom tartani.)